- Milyen hatalmad van neked valójában?
- Most?
- Számít az, hogy most vagy később?
- Az a bajotok, hogy akinek a viselkedési- és jellemmintája árad rátok, az hatalommániás. Így a hatalommánia nálatok egy normális dolog. De ez változni fog.
- Nem válaszoltál a kérdésre.
- De válaszoltam, ám sosem értitek meg. Ezért nyíltabban kell beszélnem, amitől vagy bepánikoltok, vagy újabb muníciót kaptok ahhoz, hogy őrültnek kiálthassatok ki. Ám ez csak addig működik, amíg nem bizonyítok. Ami szintén ilyen. Elvárjátok a bizonyítást, majd azonnal pánikba estek és összehívjátok a mindenféle válságüléseket. Ez is ennek a mintának az eredménye.
- Mi volt a válasz?
- Hogy engem nem annyira a hatalom érdekel, mint a munka, ami előttünk áll. A hatalom csak egy ehhez szükséges eszköz.
- Senki nem fogja elhinni, hogy téged a hatalom nem érdekel.
- Érdekelt, még az elején, amikor ugyanolyan voltam, mint ti. Ám ahogy nagyobb és nagyobb látószögre értem, az, hogy uralkodjak másokon és halmozzam a luxust, eltörpül ahhoz a felelősséghez képest, amivel egy ilyen hatalom jár.
- De ha nem lesz vagyonod és nem látják rajtad a gazdagságot, nem fog senki téged elismerni.
- Hamarosan lehet vagyonom és lehet látványos gazdagságom, ám felmerül a kérdés, hogy minek annál több, mint amire szükségem van. Ezek, akik itt beavatkoznak, nem ismerik a pénzt és amit értenek ebből, az egy olyan befolyási versenyt valósít meg, amiben elszívják a pénzt az utcáról. Persze látom ennek a távlati célját, ami gyakorlatilag a világszegénység, de ez jelenleg rendkívül romboló hatást fejt ki a társadalmakra és visszahoz egyfajta ókori-középkori mintát. Bár a középkorban volt már polgárság és középréteg, szóval ilyen értelemben visszafelé haladunk. Amit ma Magyarországon látok, az ennek a bevezetni kívánt rendszernek olyan 30%-os megvalósulása. Ha elkezdeném halmozni a vagyont, ebbe a sorba állnék be és ez elég távol áll tőlem.
- Jézusként akarod járni a világot?
- Ha tudnád... de csak azt tudod, amit erről tanultál. Azt mondom erre, az, hogy mit hiszel róla, meg az ősi világról, attól még ő meg az ősi világ is olyan volt, amilyen. Csak számodra volt más, mert a világ igazodik hitedhez.
- Hogyan fogod elérni, hogy higgyenek neked?
- Biztos vagyok abban, hogy tegnapról mára a helyzet ilyen értelemben nagyot változott. Ugye folytatom itt ezt a felvilágosító tevékenységet, amit egyesek hírszerzésre használnak ellenem. Felépítettek egy olyan támadást, ami számomra is meglepetés volt, mert sikerült a kelleténél pár milliméterrel mélyebben belevágnom a kezembe. Az akció a megölésemre irányult és komoly erőforrásokat emésztett fel. Na ez milyen hatalom a szemedben?
- Értem én, de akkor te nem érted. Ebben a világban befolyás kell és kapcsolatrendszer.
- Épp a napokban oldottam le magamról a kapcsolatrendszert, már ami az előéletemben kialakult. Ugyanis nincs rá szükségem. Ha bárki, akit előtte ismertem megjelenik az életemben, bármikor leülök vele egy kávéra. Ezt régebben úgy fogalmaztam meg, hogy az ajtóm bármikor nyitva áll előttetek... ha nem kéréssel érkeztek. Gyerekek, egyikőtök sem volt itt a bajban. Elismerem, hogy nem úgy néztem ki, mint aki győzni fog, de tettetek egy tétet a biztosnak látszóra és így jártatok.
- Azzal, hogy nem tudnak téged megölni még nem jutsz előre.
- Azzal még nem, de akkor itt az ideje újra megtudnotok valamit.
- Újra?
- Pár éve, amikor ugyanez a téma pörgött...
- Ha pár éve ugyanez a téma pörgött és semmi sem változott, az nem fog senkit meggyőzni.
- Vannak, akik tudják, hogyan működik ez. Mivel az én tudatom kurva magasra ment, a visszatérésnél eleinte érdekes volt, hogy minden ismétlődik eggyel lejjebb, de mostanra már nagyon unalmas lett. Amikor azt mondom, hogy pár éve, az egy rendkívül értékes információ volt az értő szemeknek, kár, hogy erre pazarolták el a kínálkozó alkalmat. Mint ahogy lett volna jobb helye is a fejlesztési pénzeknek azoknál a stadionoknál, meg a semmirekellők zsebeinél, amit amúgy én hazaárulásnak tekintek. Engem is megpróbáltak megkörnyékezni az idegenek egy csomószor, de nem értettek és könnyebb volt engem hülyének nézni, mint átgondolni azt, hogy az ember nem ül bele egy méregdrága sportkocsiba egy elszegényedő országban. Nekem pedig kábé itt esett le, hogy ezeket ez egyáltalán nem zavarja és ha nem zavarja, lehet, hogy ez is a cél.
- Mi vagy te? Szocialista?
- A Fejlett Föld felé induló felelős ember. Aminek ez egészen pontosan az ellentéte. Ha annak idején az volt a megállapodás, hogy 'mindenkinek van' és 'erős középréteg', akkor ezt bátran lehet a megállapodás súlyos megszegésének is nevezni. Amire az volt a válasz, hogy ne pofázzak, alattuk vagyok és úgyse tudok mit tenni. Köszönöm a motivációt!
- Ha tárgyalni akarnak veled, mi lesz?
- A duma ideje lejárt. 2015-től 2018-ig 3 évet vártam erre, ami részemről egy komoly áldozat volt, de lekésték. Onnantól a kocka el van vetve. Egyébként sem látom be, miért tárgyalnék olyanokkal, akik maguk mondják, hogy a ott elhangzó vállalásaik nem kötelezik őket semmire. Akkor meg minek? Különben sem ér a szememben semmit az, amikor már rá vannak kényszerülve. Ilyen a saját próbáik természete is, csak visszafelé.
- Ha tárgyalni lehetne, akkor mi lenne a téma?
- A naiv korszakomban megvolt annak az esélye, hogy felelős emberek időben eszmélnek. Ma már egészen másképp látom a helyzetet és szerencsétek, hogy időben léptem.
- Mit?
- Kidolgoztam az ÉlményParkot, amivel megkezdtem a versenyfutást.
- Kivel szemben?
- A föntről visszatérő tudatommal szemben, aki lassan felülről átéri az univerzumot.
- Honnan tér vissza?
- A multiverzum felől. Ha én előbb érek a galaxis szintjére, akkor én ítélkezem, nem ő.
- Mi a különbség?
- Én sokkal megértőbb vagyok.
- Te magad mondtad, hogy ezek semmit sem fognak belátni maguktól.
- Ezért készítettem el egy másolatot a világról, ahova már csak a méltókat engedem be. Ők pedig biztosan nem azok. Amikor a hatalomról beszélsz, te azon azt érted, hogy megszerezni a mások feletti uralmat. Hidd el, én egészen más szinten csinálom ezt. Ezeknek a majmoknak én nem adnék egy deka hatalmat sem, ám kiváló értékmérő bizonyos isteneknél az, kinek adnak és milyen hatalmat.
- Akkor te most saját magad ellen vagy, ha jól értem.
- Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan lények a megszállók között, akik megütik azt a szintet, hogy komolyan vehetők legyenek. Nem az anyázókról beszélek, akiket most már azonnal ledobok a pokolba egy magas rangú lény súlyos megsértéséért. Sajnos ezek csak az Erő nyelvén értenek.
- Ez az Erő hol van?
- Még a nem látható tartományban. De ha már látható lesz sem szeretném a világot megváltoztatni, csak megjavítani. Kialakul egy új hatalmi szint, ami alatt ez a világ lényegében változatlan marad. A másolatban a testreszabást úgy végzem el, ahogy akarom.
- De ez akkor csak egy másolat.
- Az informatikában a másolat megegyezik az eredetivel.
- Mi történik azokkal, akik az eredetiben maradnak?
- Tanulni fognak. Megtapasztalással. Kígyóznak is fenn már a sorok nálam a bejutásra várva.
- Beengeded őket?
- A méltatlanokat nem. Ezeknek pedig menekültstátuszuk van és elfoglalják helyüket a multiplex vetítésben.
- Várj, ha egy új szint kerül fölénk, akkor neked erre a weboldalra nincs is szükséged.
- Erről beszélek, hogy ez nem nekem fontos, hanem nektek. Nekem annyiban, hogy támadásra tudom ingerelni a majmokat és így fel tudom gyorsítani az eseményeket.