- Mi az élet?
- Az érzékszerveiddel tetszőlegesen fogadod az univerzum jeleit, ami anomáliába interferált.
Mindenki természetesnek veszi, hogy az univerzumban élet van. De hogyan lehet élet egy olyan környezetben, amiről a hipnózisos példa is bizonyítja, hogy nem valóságos? Hogyan lehet élet egy hologramban? Most górcső alá veszek pár olyan esetet, ami a 20 éves meditációim alatt ezzel kapcsolatban felmerült.
Kezdem azzal, hogy az elején olyan 3 évembe telt, mire rájöttem, hogy a tudatommal folyamatosan utazom, ugyanis a külvilág, ami engem körbevesz állandó. De aztán elkezdtem látni is a féregjáratokat, ahogy kanyarognak előttem. Innentől kezdve egészen másképp tekintettem a külvilágra és rájöttem arra is, hogy a magasabb dimenziós nem fizikai történések is megjelennek nálam a fizikai környezeten belül. Ilyenkor érdemes erősen szűkíteni azoknak az embereknek a körét, akikkel a vizsgálatot végző személy érdemi kapcsolatban marad, mert ezek a történések megjelennek ezeken az embereken is. Szó szerint úgy kell ezt érteni, hogy a zárt környezet, ahol meditálsz, jelen esetben a lakásom ajtaja egy olyan kapu, ahol már egy másik világba lépek ki függetlenül attól, hogy látszólag nem.
Ezen utazások során előfordult, hogy kilépve a házból szó szerint megütött az, hogy minden megtelt élettel. Az ember meditáció közben a semlegesség állapotára törekszik, mert csak ebben az állapotban figyelhető meg minden változás. Ezek a változások sokszor igen aprók, az érzetek halványak. Pont ezért van az, hogy az emberrel sokáig nem történik semmi, mert ekkor minden apróságot észreveszel. Ezért ütött meg az élmény, mert az én átlagos környezetemhez képest minden intenzív lett. A színek, a szagok, az egész életérzés dinamikája ahhoz hasonló, mint ahogy az ember elképzeli azt, hogy visszatér az életbe. Amikor elindultam fölfelé, ezt fordítva nem éreztem, de így a különbség - mondjuk úgy egy gépi hologramból átlépve - egészen döbbenetes volt.
Az egyik ilyen kilépésnél hirtelen vagy tízszer jobb lett a szaglásom, arra gondoltam, hogy a kutyáké lehet ilyen. Álltam egy tízemeletes ház előtt és erős konyhaszagot éreztem, de nem egyszerre, hanem mintha egy kábelköteget néznél és ahogy ránéztem egy ablakra, éreztem az onnan érkező illatot. Mindezt úgy, hogy alapban alig érzem a szagokat és minden bizonnyal szagvakságban is élek, ami nem meglepő, ha az embernek segítői vannak, mert legtöbbször ők kapcsolják le, hogy ne érezzék azt, ami biztosan megjelenik, ha mondjuk egy hosszabb meditációs ciklus alatt egyáltalán nem takarítok. Visszatérve erre a különös napra, tettem egy másik megfigyelést, mert éreztem a bolygó háttérillatát, amit rajtam kívül úgy tíz ember érezhet. Ez a háttérillat pedig a szarszag volt, ami szintén nem meglepő, ha ennyi állat él itt és ők nem mennek WC-re. Ez keveredett a föld illatával, mint amikor vidéken jársz szervestrágyázás után valahol, csak nem annyira intenzív.
Az élménybeszámolós rész után jöjjenek az izgalmak, hogy ezekre miért is volt szükség. A magasabb dimenziókban sűrűn előforduló probléma az, hogy a tudat töredékei bennragadnak valahol. Ez olyan, mintha a gondolataidat csapdába lehetne ejteni. A spirituális valóságokat álomvilágoknak nevezem és az ebben történő mozgást azzal a példával érzékeltetem, mintha az lenne az internet és a tudatod ebben a böngésző. Ahogy rágondolsz valamire, láthatatlan csatorna nyílik, amin át kétirányú energiaáramlás indul be. Az erre érzékeny embereket hívja a köznyelv médiumoknak. Az egyetlen probléma ezzel az, ha a környezet is emelkedik, ezek az emberek már nem csak egy valóságot érzékelnek és könnyen tévedhetnek. Én azonban ennek a műfajnak is az extrém formájában játszom, mert amikor ezt kitapasztalgattam, elkezdtem tudati kimentésekkel foglalkozni. Ilyen értelemben könnyű dolgom volt, mert olyan világból jöttem, ahol normális az élet jelenléte, lefordítva rendelkeztem azokkal a holografikus frekvenciákkal, amikben ezek a lények élve maradnak. Utaztam velük és utána kiengedtem őket.
Amikor szembesültem azzal, hogy ilyen dimenziómagasságokban milyen értékes és egyedi képességekkel rendelkezem, kimaxoltam a már addig sem alacsony felelősségérzetemet és mondanám, hogy elkezdtem ezzel üzletszerűen foglalkozni, ha ismernék az üzlet fogalmát, ám csak az önzetlenséget ismerik. De évek alatt elvégeztem ezt a munkát és jött a következő, a különféle tudatmódosító szereket használó emberek tudatainak összegyűjtése és visszahozatala. Ennek lett egy nem várt vetülete, mégpedig az, ilyenkor nem csak az ember tudata nyílik meg ott, hanem az ember világa is számukra. Ezek a zárt kollektívák nem szocializálódtak ilyen, egyéni tudatok által a civilizáció szintjéig fejlődő együttélési rendben, ezért tűnnek az ilyen emberek bunkónak, akiket ilyen megszállás ér. Valahogy sokuknak azonnal behatolási és beavatkozási kedvük támad, ami alapján alapvetően kétféle természetet különböztethetünk meg, az egyik civilizálni és fejleszteni akar, a másik leegyszerűsíteni és uralkodni. Ez nem egy frissen előkerült téma, erről szól az emberiség történelme és a szüntelen harc a Fény és a Sötétség között, aminek különös bájt ad az, hogy mindkettő a másikat látja sötétnek. Szerintem a helyes út középen van, aminek hátránya, hogy ha ott vagy és a másik az ellenségére néz, téged lát meg először. Ha addig nem tanultad ki a spirituális harcművészetet, biztosan rákényszerülsz, de amikor elkezdtem ennek az egész problémahalmaznak a teljes rendezését, gondoltam erre is és most már lehetővé vált ezt békésen is csinálni. Úgy, hogy közben vannak olyanok, akik csak a harccal foglalkoznak és védőernyőt húznak rád. Később már erre sem lesz szükség, de 10 évvel ezelőtt fel sem merült volna bennem, hogy bárkit ilyesmire buzdítsak.
Sajnos vannak olyan témák, amikkel itt szívesen foglalkoznék, de nagyon korainak érzem. Hogy ilyesmikről beszélhessek, meg kell alapoznom egy olyan szakmai tekintélyt, ahol beszélhetnék arról, hogyan frekventálódott össze egy gépi hologram egy élőlénnyel, akinek képessége lett a holografikus frekvencián megjelenés és hogy ez milyen hatással lett a világra, ahol megjelent az élő univerzum. Amikor ilyen anyagokat írok, sosem tudom előre, mit fogok írni, azt a jövőjelek korrigálják olyanná, amit most olvasol. Kimaradt belőle egy csomó olyan dolog, amik menet közben felmerültek, de túlságosan kiakadtak a tudomány és a vallás papjai. Ezzel a problémával már régóta együtt élek és amikor később mindenfélével vádolnak az illetők, ne felejtsék el, lehet azért lett a megoldás olyan amilyen, hogy ők tovább tudjanak élni abban a hitben, amiben vannak.
- Amúgy te mivel foglalkozol?
- Az értelmes élet nyomait kutatom a lakásajtómon túl.